Azt tudni kell, hogy Platón Szókratész tanítványa volt. Szókratész nem írt le semmit, hanem Platón írt le később minden elmélkedést és vitát. Az állam (de gondolom mindegyik mű) párbeszédként van leírva. Szóval úgy kezdődik, hogy Szóratész lement vidékre valami ünnepségre, találkozott ismerőseivel, akik beinvitálták a házukba és elkezdtek beszélgetni. Egyszerre mindig csak egy ember vitázik Szókratésszel, aki logikailag jól felépített kérdésekkel rávezeti a másikat a nagy igazságok belátására. Ez az ő módszere. Példaként azt szokták felemlegetni, hogy egyszer egy képzetlen rabszolgát kérdésekkel rávezetett a Pitagórasz-tétel belátására.

Mi az igazságosság? Először az, hogy mi nem az.

1. Igazságos, ha a baráttal jót cselekszünk, az ellenséggel rosszat. Ez nem igaz, mert:
   1. Tévedhetünk abban, hgy ki barát és ki ellenség.
   2. Az igazságos ember jó és nem árt senkinek.
   3. Ha bántunk egy embert, csak egyre igazságtalanabbá válik.
2. Igazságososság, ami az erősebbnek előnyös, vagyis minden államban az az igazságos, ami az éppen uralkodó kormánynak hasznos. Ez sem igaz, mert
   1. Tévedhetnek abban, hogy mi a hasznos.
   2. Mivel minden mesterség nem a saját hasznát szolgálja, hanem a mesterség tárgyát (lovász a lovat és nem a lovászatot, orvos a beteget), ezért az uralkodó is az alattvalók javát szolgálja, nem a sajátját.
3. Igazságtalannak lenni előnyösebb, mert az igazságtalan ember jól átveri az igazságost és ebből hasznot húz, így boldogabb lesz. Nem igaz, mert
   1. A lélek rendeltetése a gondoskodás, tanácsadás, irányítás. Ezt az igazságosság erényével tölti be. Tehát ha az igazságosság hiányzik, akkor a lélek nem tölti be a rendeltetését, így boldogtalanabb életet produkál. ® Az igazságos jobban él az igazságtalannál.
   2. AZ igazságtalan ember lop, csal, hazudik stb., gazdag és kellemesebb életet él, de halála után az istenek megbüntetik. Míg az igazságos nyomorúságos életet él, de halála után az istenek megjutalmazzák.

Még néhány dolog:

Az igazságosság eredete: Az igazságtalanságot elkövetni jó, elszenvedni rossz. A gyengék, akik képtelenek elkövetni, csak elszenvedik, megállapodnak, hogy inkább legyenek igazságosak. Tehát az igazságot csak gyengeségből tisztelik. Senki sem igazságos önként, csak kényszerből. (Ez végülis egy szerződéselmélet, meg hasonlít a nietschei „gyengék társadalmára” is.)

Az igazságosság szükséges és nélkülözhetetlen. Még a gonoszoknak is szüksége van rá egymás közt, mert ha nem lennének egymással legalább valamennyire igazságosak, akkor rögtön hajba kapnának és nem lennének képesek közös cselekvésre.

A jó uralkodó nem akar uralkodni, ezért kényszeríteni kell. Azért vállalja, mert ő a legalkalmasabb rá így ez a legjobb a közösségnek, meg hogy ne a gonoszak uralkodjanak. Rútság, ha valaki kapdos az uralom után.

A jó három fajtája:

1. Amit nem a származékaiért kívánunk, hanem önmagáért (pl. öröm)
2. Amit önmagáért és származékaiért is szeretünk (pl. látás, egészség – tehát maga a látás is jó és látni a dolgokat is jó)
3. Amit csak a származékaiért szeretünk (pl. pénzszerzés, testmozgás – tehát a testmozgás maga nagyon kellemetlen, nehéz meló, de a származéka, hogy egészségesek és erősek leszünk, az jó)

Az igazságosság meghatározására kézzelfogható igazságokat és igazságtalan-ságokat keres valami konkrét dologban és ez az állam. Ezért kezdi el , hogy mi az állam és milyennek kellene lennie.

Az állam keletkezése:

-          Az emberek azért társulnak, mert ha már nem önellátóak, szükségük van mindenféle termékre, amiket jobb illetve hatékonyabb, ha specializálódva készítenek. Tehát az igények hozzák létre a társulást.

-          Az igények megnövekedése megnöveli az államot. Egyre több emberre van szükség az egyre több alapmegélhetésen felüli luxuscikk előállítására. Ez a „dőzsölő állam”.

-          Több ember = nagyobb terület, ezért vállalni kell a háborút a szomszéd népek területeinek elhódítására. Ehhez szükség van hadseregre. Az ő feladatuk a legfontosabb, ezért nagy szakértelemmel kell bírniuk.

Hogy milyenek legyenek? Éberek, gyorsak, erősek, bátrak, indulatosak és bölcsességszeretők, mint a nemes vérű kutya. Azaz az ellenséget lekaszabolják, de a saját társadalommal szemben jámborok.

Az, hogy ilyenek legyenek, elsősorban a nevelésen múlik, mert gyermekkorban vésődik bele a lélekbe minden. ®

A meséket és mondákat cenzúrázni kell, sőt az anyákat is meg kell győzni, hogy olyan meséket meséljenek a leendő őr gyerekeknek, amik a fenti tulajdonságokat alakítják ki. A mesék akkoriban istenekről szóltak (mégpedig tivornya-partis, csalásos, átveréses – szerintem), így kitér arra, hogy az isteneket úgy kell ábrázolni, amilyenek valójában, azaz jóknak, akik senkinek sem ártanak. Az isten csak a jót okozhatja, a rosszat nem. Nem változtat alakot, mert tökéletes és rosszabbra minek változtatna. Nem hazudik, nagy önmérséklete van (pl. nem szexel „fejvesztve”).

„A fiatal őrök ne nevessenek fölöslegesen idétlenül és az isteneket és hősöket se ábrázolják így a mondák.” Merthogy ettől elpuhulnak.

„Mellőzni kell a kiváló férfiak sirámait, jajveszékeléseit, nyüszítéseit.” Merthogy ettől elpuhulnak.

Nem lehet olyat mesélni, ami kiváltja a halálfélelmet az alvilág rettenetességeinek kiszínezésével. Merthogy félősek lesznek.

Na és a legdurvább: Mellőzni kell a szörnyűséges és borzasztó hangzatú neveket és elnevezéseket (pl. Stüx folyó, vagy „Vértelen”). Ettől is félősek lesznek.

Aszongya, hogy „gyökeresen ki kell irtanunk az ilyen mondákat, nehogy beleplántálják fiainkba a rosszra hajló készséget.”

Kiváló férfiak helytállását kell hallaniuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.