A műről

A mű a 20-as években íródott. Szerzője igazi polihisztor, leginkább kultúrtörténésznek nevezhetjük. Eredetileg öt részből állt volna az írás, de kettő befejezetlen maradt, ezeket csak 1969-ben találta meg kéziratban a szerkesztő.

 

A honfoglalók viszonya a házassághoz

A Kárpátmedencébe érkező magyarok monogámok voltak és ismerték a család fogalmát. A férfiak eleinte még nőrablás útján tettek szert feleségre, innen származik az „elveszi feleségül” kifejezés. Később már megvásárolták a feleségeket, innen az ősi kifejezések: vőlegény=vevő legény, eladó lány.

Szent István betiltotta a nőrablást, amely tilalom nem terjedt ki a megerőszakolásra. A szexuális erőszakot először László törvényeiben találhatjuk meg. Házassági nőrablások továbbra is előfordultak, de ezek már a fiatal párok megegyezésével, ahol rablásra azért volt szükség, mert a lány szülei nem egyeztek bele a házasságba. Itt tehát szerelemházasságokról beszélhetünk.

Az időszakban a férfinak gyakorlatilag meg volt a lehetősége a felesége meggyilkolására, mivel István törvényei enyhe büntetést róttak ki, László pedig egyenesen megengedte abban az esetben, ha az asszony házaságtörést követett el.

Lehetőség volt elválni is, ha mindkét fél úgy akarta.

Könyves Kálmán törvényei említik először a férfi házasságtörését a kölcsönös kétoldalú házasságtörés büntetésével.

 

A rabszolgák

Az akkori magyarok a leigázott népeket rabszolgáikká tették, kiknek feladata elsősorban a földművelés volt. A rabszolgákkal való viszonyokat már István törvényei szabályozták. Rabszolganőket csak úgy lehetett feleségül venni, ha előtte a saját gazdájuk felszabadította őket.

A szerető szó jelezte a feleséget, a leányt és a szeretőt is. Prostitúció valószínűleg nem létezett, mivel az akkori időben még kifejezés sem létezett rá. A prostituáltat jelölő szavak (pl. rima, kurva, ringyó, cafat, szajha, lotyó) is csak később jelennek meg.

 

A papság

Az országba érkező hittérítő papoknak jó példát kellett mutatniuk, ezért már László törvényei is szabályozzák a papok nemiséghez való viszonyát. A papok nőtlenségének törvénye először Kálmán királynál jelenik meg. A törvényhozó nem annyira az erkölcstelenségtől, mint inkább a nős élettől akarta visszatartani a papokat, hogy ilyenképpen fokozott mértékben szolgálhassák az egyházat. A hittérítők eleinte nagy önfeláldozással dolgoztak, majd fokozaosan ellanyhult a magatartásuk és kezdtek fényűzően élni. A tatárjárás után újra elmélyült a hitélet, majd újra mérséklődött, melynek eredménye az 1279-ben összehívott budai zsinat. Ekkor már nem csak a papok, hanem a budai polgári lakosság erkölcseit is rendezni szerették volna. Itt már a prostiotuáltakat is megemlítik és szigorúan lépnek fel ellenük és a velük kapcsolatban állókkal szemben.  budai zsinat törvényei nagyfokú erkölcsi anarchiáról tanúskodnak.

A budai élet tetőpontját Zsigmond alatt éri el. Az akkori erkölcsöt a Budai Jogkönyv szabályozza, melynem irányadó elve a tolerancia.

Az 1552-68 közötti szerzeteséletről szóló Horváth-kódex szigorú erkölcsi előírásokat tartalmaz a szerzetesekre nézve.

 

A kunok

IV. Béla hívta az országba a kunokat, akik lazább erkölcsűek voltak a keresztény magyaroknál. Ez eleinte súlyos konfliktusokhoz vezetett. A magyarok ekkor jó ideje békében és viszonylagos jólétben éltek, civilizációjuk meglehetősen magas fokúnak mondható. Lenézték a „szinte még félvad” kunokat, akik „iszonytatóan lenyomták a szegények szüzeit”.

IV. Béla fiát egy kun lánnyal, Erzsébettel házasította össze, aki állítólag a legszebb magyar királyné volt. Az ő fiuk, IV. (Kun) László serdülőként került a trónra, életvitele messze állt a keresztény önmegtartóztatástól, nyíltan és folyamatosan megszegte a házasság szent kötelékét. Emellet képtelen volt rendet teremteni az országban. Mindezek eredményeképpen végülis meggyilkolták.

 

Pest és Buda

Buda, Pest és Óbuda IV. Béla idejétől kezd gyorsan növekedni és fejlődni. Lakosai jómódú polgárok, akik azzal is megkülönböztetik magukat a vidékiektől, hogy fltve őrzik tiszta, erkölcsös házasságukat. A kereskedelem és ipar idevonzotta „idegeneknek” azonban vannak bizonyos igényeik, az ő számukra és a polgárság védelmére alakul ki a hivatásos prostitúció.

A Budai Jogkönyvben fogalmazódnak meg a prostituáltak védelmére kialakított törvények: „A szabad leányok szegény, megszomorodott, kétségbeesett népség, éppen azért erőszaktól és igazságtalanságtól meg kell védelmezni őket.”

Ekkor gyakorlatilag szabad a szerelem, csak a házassági kötelélet ne sértse. A törvények tehát rendkívül humánusak.

 

Mátyás ideje

Mátyás idejében az úri nép fegyelmezettebb és képmutatóbb lett, emellett a szigoró erkölcsi felfogás lényegesen enyhült. Mátyás seregében viszont nagyon szigorú erkölcs uralkodott. Ezt az időszakot viszonylagos harmónia jellemezte.

Mátyás szeretett élni. Nem mondható erkölcstelennek, de korántsem nevezhető aszkétának. Első felesége halála után egy mulatságon megismerkedett egy Borbála nevű lánnyal, akit elhozott Budára és akitől fiúgyermeke is született. Ő volt Corvin János, aki gyengesége és erélytelensége folytán nem volt alkalmas királynak. Beatrix királynő igencsak féltékeny típus volt és mindenhová követte Mátyást, akinek így nem volt alkalma sem a félrelépésre.

 

Nemibetegség

A szifilisz minden bizonnyal Amerikából terjedt át Spanyolorszába, innen Franciaországba, majd mikor VIII. Károly francia király 1494-ben seregével betört Olaszországba, elterjedt egész Európában.

A szifilisz-járványok, melyek közül több is végigfutott Magyarországon, általában három hónapig tartottak.

Felismerték, hogy a nemi betegségek fő terjesztői a prostituáltak, így a szabad szerelem elvét felváltotta annak tiltása és büntetése. 1552-ben ezt törvényben is megfogalmazták.

 

Török idők

A török idők alatt a Koránnak jutott szerep a törvények meghatározásában. A Korán tiltja a paráználkodást, a szajhákat – férfit és nőt egyaránt – száz botütéssel bünteti. Prostitúcióról nem szól, mivel a többnejűség miatt nincs is szükség rá. A Koránt nem tartották követendőnek a leigázott magyar nép számára, így megtűrték a bordélyházakat Magyarország területén, de valószínűleg ezeket nem jellemzően a törökök, inkább a magyarok használták.

A vallási alapú, Bécsből származtatható mély törökellenesség hatására sok, valószínűleg igaztalan történet és képzet alakult ki, melyeknek jó része a magyar lányok elhurcolásáról szólt. A fennmaradt beszámolók azonban ezeket nem támasztják alá, sőt a törököket úgy említik, mint akik tisztelték a nőket, akár magyar, akár török.

 

 

Fürdőkultúra

A budai termálfürdőket már közvetlenül a honfoglalás uán használták, a fürdőzésnek inkább a társas érintkezésben, mint az egészségügyi szempontokban volt meghatározó szerepe.

Buda várának visszafoglalásával a török fürdők maradtak Buda egyetlen nevezetességei, ezért viszonylag rövid idő alatt felújították és üzembe állították őket. Ekkor azonban már nem nevezhetők török fürdőknek, mivel eltűntek azok a szokások, melyeket a török hatás alakított ki. Ekkor a fürdők már „úgy is, mint mulatóhelyek, úgy is, mint egészságügyi intézetek, az alsó néposztály üdülőhelyei. Sokszor ismerkedni is jártak ide.

 

Népesség

Buda és Pest népessége a török hódoltság után néhány ezerre tehető, míg a  XIX. század közepére már több, mint 150ezerre duzzadt. A bécsi politika teljesen magáénak tekintette a várost és főleg németeket telepített ide. A sváb telepesek mind nincstelenekből kerültek ki. Pesten és Budán a közigazgatást a németek, a kereskedelem irányítását főként a németek és rácok, majd zsidók tartották kezükben. Álltalában igaz, hogy a város polgárai kizárták maguk közül a vagyontalanokat, ennek ellenére a többi lakos mind polgárrá vagy egy céh tagja szeretett volna lenni. Rajtuk kívül éltek még nemesek, papok, hivatalnokok és katonák, akiknek nem csak a városon belül volt szavuk és tekintélyük, hanem a város falain kívül is. Ez utóbbi csoport ellentétben állt a polgárok csoportjával.

 

Lányok, asszonyok

A korai Magyarországon a lánygyerekek nevelésével viszonylag keveset törődtek. A fontos csak az volt, hogy tudjanak sütni-főzni, értsenek a gazdasághoz, cselédekhez és a kézimunkához. A XVIII. századtól már a nyelv- és a zenetanulás is bevonult a nemesi és a jobb pogári családok szokásai közé. Jellemzően külföldi nevelőnők tartották az órákat. Emellett leánynevelő intézetek illetve internátusok jöttek létre főként vidéki úri kisasszonyoknak Budapesten. A német nyelven oktatott tárgyak között találhatók a földrajz, világtörténelem, természetrajz, magyar nyelvtan, fejszámolás, vallásoktatás, kézimunkázás, különféle okmányok és nyugták kitöltése. Meg volt határozva, hogy milyen könyveket olvashatnak, jellemző a szigorú erkölcsösség.

A tanításban 1846-ban áll be bizonyos véltozás. Teleki Blanka grófnő szerint ugyanis a nőnevelésnek nemzeti alapon kell nyugodni. Ő vezeti be a magyar nyelven való oktatást és a lányoknak a testnevelésórákat.

 

 

A külföldiek szemével

A külföldiek általában szebbnek látták a magyar nőket Európa többi országainak nőitől A lánykákat erkölcsösnek, a férjezett asszonyokat viszont már kevésbé találták annak. Nálunk ha valaki elvált, az többé nem háasodhatott, ezért általában férj és feleség toleráns volt egymással. Külföldiek szerint a nők társalgási beszélgetésekben szegényesek, üresek, önálló gondolatokat nemigen közvetítettek. A párbeszédekben az olvasott könyvek főbb gondolatai jöttek vissza.

 

Pest és Buda prostituáltjai

A XVIII. században főként a Duna partján voltak megtalálhatóak a prostituáltak. Széchenyi idejében épült ki a Dunasor a Kasznó épületéig. A régi Pest városát a mai belváros alkotta, melynek szélére is beszivárogtak. 1920 körül még kimutatható volt egy prostitúcióvonal a régi városfalak mentén (Deák tér, Kálvin tér). Pest karaktere más volt, mint például a felvidéki városok. Ott a prostitúció bűn és büntetendő volt. Mivel Pest fő éltető ereje a vásártartás volt, rengeteg idegen özönlött ide, túlságosan szigorú erkölcsi elvekkel nem szabadott őket gátolni. Rengeteg fogadó és kocsma épült, melyek hajlékot adtak a prostitúciónak. Ezt úgy próbálták rendeletileg megakadályozi, hogy egy kocsma egy kiszolgálólányt tarthatott (1763).

 

A néhai Tabán

A Tabán, régi nevén Rácváros főként szerb negyed volt. Többszáz éve laktak már itt. Sokan a Gellért-hegy oldalát vájták ki, s ilyen barlanglakásokban éltek. Itt húzódott meg a prostitúció is. Az ő utcasoruk a Gellért-hegy aljában a Rudas fürdőtől a Sáros fürdőig húzódott. Később még nyilvánosház is működött itt a XIX. század végéig. A tabáni prostitúció a hajóhídhoz kapcsolódott. Széchenyi Lánchídja már nem a Tabánba vezette a félrelépő pesti polgárt. A Tabán így visszasüllyedt oda, ahonnan kiemelkedett. A XIX. század végén a városrendezés bontotta el fejük felett a hajlékot.

 

Büntető Törvénykönyv

1788-ban megjelent a Büntető Törvénykönyv, melyben politikai gonosztevőnek tekintik a prostituáltakat illetve azokat, akiknek lakásán, vagy kocsmájában engedik ezek működését. A napóleoni háborúk alatt, amikor Bécset elfoglalják (1806.1809), a bécsiek ellepik Pestet és Budát. Erre az időre esik a prostitúció modernizálása.

1789-ben Bécsben már sürgették a bordélyházak felállítását, mégpedig egészségügyi okokból. Ezzel szemben Magyarországon vidéken előbb jelent meg bordélyház, mint Pesten és Budán. Itt az 1840-es években nyíltak meg az elsők. Ezzel egyidőben indult meg a lánykereskedelem -különböző országok bordélyházaival - , melynek későbbi megtörése jelentette az üzletág krachját.

 

A strich

A külvárosi kéjnők rendes esti sétája volt a strich, mikoris csapatokba verődve járták be a várost. Ez a külföldi utazók figyelmét sem kerülte el, nekik is kedvenc útvonaluk lett a mai Bajcsy-Zsilinszky út és Múzeum körúton keresztül a Martinelli térig terjedő szakasz. Az 1840-es időszak nem csak azért fontos, mert hivatalosan megalakult a bordélyház rendszer, hanem mert a szajhák hivatalos orvosi vizsgálata is meghonosult, melyet a kéjnők összeírása és megfelelő igazolvánnyal való ellátásuk előzött meg.

 

Szerelem, házasság a reformkorban

A kispolgári osztály sarja nehéz helyzetben volt, ha házasodni akart, de a nemesség is érezte a probléma súlyát. Sokan úgy gondolták, hogy a kis  mellett – ahol keveset kerestek – jobban megél az ember, ha egyedül van. A régi középosztály a külsőségek kedvéért képes volt feláldozni jólétét és otthonát. A rendi különbségek korában súlyosnak számított a rangon aluli házasság, csak a legnagyobb nevű emberek tehették meg kiközösítés nélkül.

Az érdekházasságok sem voltak ritkák akkoriban. Ennek egyik eredménye, hogy sokszor a házasság nem oldotta meg a nemi kielégülés problémáját,

 

A hódító „arszlán”

Az arszlán szó és az azt jelölő életforma Párizsból ered, a szalon szülöttét jelenti. Számára csak a divat és a nő létezik. Az arszlán a középosztály része, anyagiakban korlátoltság jellemzi. A drága pompáról tehát le kell mondania, amit modern műveltséggel, vagy álműveltséggel pótol. Ez a ficsúr a XVIII. és a XIX. század jellemzője.

 

Kártya

A szerencsejáték az izgalmas időkben vadul el leginkább. Az erkölcs legfőképpen a háborúban áll a feje tetejére. A szerencsejáték űzésének fő oka vagy az egyéb szórakozás hiánya, vagy a nyereségvágy. Az első világháború alatt féktelen méreteket öltött ez a szenvedély, de már jóval előtte is létezett. A fejedelmi udvarokban a jólét és a semmittevés tartotta állandóan napirenden a kártyát és az előkelők példáját a köznép is utánozta.

Mária Terézia 1768-ban összes országában betiltotta a hazárdjátékot.. Ez a tilalom semmit nem ért, azonban kiderült, hogy hatósági személyek is játszanak a gyűléstermekben.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.