1.

Apró kis történet fővárosunkból:
Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem köcsög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, köcsög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömö mellé ér, üres + nagygáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az idiótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő "rejtett" gombbal. Felszállt, elkezdte a "hülye köccsööög,... stb." dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték a f...kalap autóját. A f...kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.

2.

Állítólag Helmuth Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül, ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal feka manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis feka bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut - mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a fekát felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: blabla gut?

3.

Budapest egyik szűk, egyirányú sikátor-utcája. Jobboldalt autók parkolnak, baloldalt megállni tilos táblák nagy mennyiségben. Érthető is, hogy nem lehet megállni baloldalt, hiszen így is alig két méter széles az úttest, a járda is van vagy ötven centi, garázsbehajtók mindenhol, szóval nem kell magyarázni. Fekete színű, fekete ablakú BMW felbukkan, majd megáll baloldalt, járdán marad 25 centi, az úton max. egy Trabant fér el normálisan. Kiszáll a kocsiból négy izomkövér, tar, baromállat, biztos ismered a fajtáját. Kocsik centizgetve araszolnak el a szabadon hagyott szűk helyen. Egyszer csak érkezik egy szebb napokat látott, terepgumis, rozsdás, ponyvás Ifa, persze vagy fél méter kéne még, hogy elférjen. Dudál egy rövidet, majd vár. Nem történik semmi. Dudál hosszabbat, vár, semmi. Dudál több hosszút, semmit. Közben már két kocsi áll mögötte, dudálnak azok is. Kisvártatva szirénázva
érkezik egy mentő, persze az is bejött a csőbe, meg kell állnia. A mentő
után még három autó, visszafordulni se tud, meg hát amúgy is egyirányú. A mentő sorfőrje előresiet, szólna az Ifáshoz, de látja, hogy a helyzet reménytelen. Indulna vissza a mentőhöz, de ekkor kihajol az ablakon az Ifa sofőrje, és így szól a mentőshöz:
- Várjon, kolléga, mindjárt megoldjuk ezt a kis kellemetlenséget.
Majd sebességbe rakja a járgányt, és nekiküldi a húszmillás, EU rendszámos
(új) BMW-nek. Mivel a BMW elfordul, ezért kicsit még kapcsolgat hátramenetbe, majd újra előremenetbe, és jól eldolgozza a BMW-t a házfallal. Az keskenyebb lesz vagy fél méterrel, és ripityára törik. A jelenlévő néhány járókelő egynémelyike szörnyülködve nézi a jelenetet, de a töbségük drukkol az Ifásnak, sőt elhangzik egy-két "még egy kicsit a hátulját", "még nyomd egy kicsit jobbra" és hasonló bekiábálás is. Egy nénike, akinek a kocsi és a fal közötti 25 centis helyen vezett volna át az útja, arcán kaján mosollyal lelkesen drukkol és csápol, örül magának. Félperces gyúrás után szabad az út, indulna is, de ekkor a zajra kirohan az épületbõl a négy baromállat - érdekes a dudálást, meg a szirénát nem hallották, biztos szelektív hallásuk van, mint ahogy az anyukák is csak a saját gyerekük sírására ébrednek fel, a többiekére nem. Szóval feltépi az egyik baromállat az Ifa ajtaját, mire két
nálánál testesebb gumicsizmás tahóval néz vele szembe. Hohó, ehhez kevés leszek egyedül, kellenek a többiek is, így míg a többiek érkezéséig elordít egy "ezért kigolyózlakk te geci köcsög"-öt.
Azonban a másik három nem jön segítségére, csak meredten néz hátrafelé, ugyanis időközben a teherautó oldalsó ponyvája mintegy magától felajtódott, és onnan kb. tíz, a sofőrhöz és utasához hasonló, testes és kocsmai verekedésekben jártas, ólmosbottal, csövekkel, bicskával felszerelkezett tahó lép ki, ráadásul van köztük néhány etnikumi is, csuszapengével, zsilettpengés gyűrűvel, miegymással. Az egyikük ügyesen egy mozdulattal lekapja a BMW rendszámát. A négy kopasz baromállat dühödten nézi tehetetlenül, amint az egyik munkás visszamászik a platóra, majd leugrik egy kb. húszkilós faltörõ kalapáccsal, és kicsit kezelésbe veszi a műszerfalat, meg a még épen marad részeket. Végezetül mindenki visszaszáll a teherautóra, majd az Ifa-sofőrje kiszól:
- Menny' annyádba, hülye fasz, a sóhivatalba tegyél panaszt, kopasz!
A járókelők egyöntetűen ujjonganak, a teherautó elhajtása után
azonban gyorsan elszélednek. A mentő is mehet az útjára. A BMW-t tíz perccel később egy autómentő viszi el, rendőr érdekes módon nem érkezik egyáltalán. Talán a kábszer miatt a kesztyűtartóban, vagy "szürke" az autó? A pletyka szerint egy hétig nem állt meg senki abban az utcában bal oldalt, de azóta egy sötétített üveges merci játssza ugyanezt a játékot, három kopasz állattal. Várjuk az Ifát. Ha valaki ismeri az említett Ifás csapatot, szóljon nekik!

4.

Közvéleménykutatást végeztek Németországban. A kérdés ez volt: "Egyetért-e azzal, hogy túl sok külföldi él országunkban?". Az eredmény:
24% Igen
11% Nem
65% Bok (törökül: szart)

5.

Egy német csatornán a meghívott vendég George Lucas volt, a harmadik rész kapcsán. A beszélgetés alatt végig egy szinkrontolmács fordította a beszélgetést a műsorvezető és Lucas közt. Az interjú végén megkérték, hogy mondjon valamit, ami mind a hat Star Wars részre jellemző, mire frappánsan azt mondta: "May the Force be with you.". A tolmácsnak sem kellett több, azonnal fordított: "Május negyedikén találkozunk.".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.